Szinte napra pontosan egy évre követte a Titkos ünnepet az új lemez, az Árnyékból a fénybe, ami ha jól számolom, már a tizenegyedik albumotok. Ez ám a termékenység! "Ha-ha! Hát, hála isten, nem panaszkodhatok. Egyébként válogatással, koncerttel, Ep-vel együtt azt is mondhatjuk, hogy ez már a tizennegyedik lemez. Ezúttal mindhárom dalszerző - Ricsi, Attus, valamint szerénységem - már otthon gyártotta a nótákat. Attus meg én idézőjelbe téve egy kicsit régiesebb, többsávos magnós módszerrel dolgozunk otthon, Ricsinek meg egy számítógépes, hangkártyás őrülete van, ő azzal rögzíti az ötleteit. Így jóval egyszerűbb dolgozni, átláthatóbb a dolog. Nagyon sokáig úgy dolgoztunk, hogy valaki elővette a gitárt, elkezdett riffelgetni, de hát abból azért nem tudod úgy átlátni, hogy mit is akar a másik. Persze, kinek a pap, kinek a papné, tudom jól, hogy sok zenekar arra esküszik, hogy le kell menni a próbaterembe, bedugni az erősítőt, jammelgetni, aztán abból ki lehet szemezgetni a dolgokat. Szerintem a mi módszerünk sokkal kényelmesebb. Reggel felkelek, és ha olyanom van, hogy valami motoszkál bennem, akkor csak fogom a gitárt, elkezdek játszogatni rajta. Aztán megírom a dobprogramot, és ha kialakul egy harmóniaváz, azt már lehet színezgetni." Tehát lényegében teljesen kész dalokat visztek le a próbára? "Igen, akár komplett dalokat is. Az ötletek egyébként is folyamatosan jönnek, tehát ebben nincs megállás. Várj, mutatok is egy újat! (Itt Endre lejátszotta egy lényegében komplett lírai dal vadiúj demóját, ami már az új lemez felvétele óta született - Sz.G.) Ez a munkamódszer sokat segít abban, hogy az ötletekből minél jobb nótákat lehessen kialakítani. Mike Oldfield egy interjújában olvastam a múltkor, hogy egy nótát nem is annyira megírni az igazán nagy művészet, inkább jól meghangszerelni. Ennek sajnos még nincs igazán becsülete. Annak van, ha valaki egy másodperc alatt le tud játszani mondjuk 325 hangot a gitárján. Az is nagyon tiszteletreméltó, de hogy igazán jól meghangszerelj egy dalt, vagy hogy egy igazán jó nótát csinálj, ahhoz hihetetlen sok tanulás és gyakorlás kell. Én nem szégyellem, hogy a mai napig a tanulás állapotában leledzem. Szeretném, amíg csak lehetséges, mindig feszegetni azokat a határokat, amit az Ossian név körvonalaz. Persze csak ízlésesen! Látom azért közben, hogy kicsit halálra váltan hallgattad ezt az új nótát, ha-ha! Azért nem kell megijedni!" Ne csináld már! Abszolút nem rossz, csak hát fura élmény egy Ossian dalt dobgéppel hallani, még ha demó is. "Pedig szinte az összes nótánk így készül, de ezek tényleg csak házi használatra gyártott demók. Mivel dobolni nem tudok, marad ez a megoldás. Meg aztán a környéken sem örülnének, ha elkezdenék nyomni valami jó kis kétlábgépes témát! Ha-ha!" Az előző lemez végén volt egy angol nyelvű bónusz, mintegy kísérletképp. Volt ennek valamilyen visszhangja? "Az a baj, hogy eleve nem nagyon foglalkozom számítógépekkel, így az internettel sem, pedig ahhoz, hogy ezen a téren előre tudjunk lépni, ez kellene. Ráadásul a feladat egy egész embert igényelne. Ráfeküdni a dologra, kinti cégekkel kapcsolatot teremteni, szervezni stb. Sajnos erre sem időm, sem energiám. A közönségnek, a rajongóknak egyébként tetszett, de egyelőre ebbe az irányba nem lesz előrelépés. Bejött most egy csomó más, az újrakiadások például, amit szintén én intézek. Vagy például az idei évre tervbe volt véve az összes könyvem újbóli megjelentetése is, egyben, egy bónusz kötettel megspékelve, ami most szépen el is csúszott. Az angol dologgal kapcsolatban nincsenek is nagy vágyaim, meg hát a realitásokkal is tisztában vagyok. Magyar zenekarnak nyugaton nincs komoly lehetősége labdába rúgni. Esetleg úgy, hogy a csapat kiköltözik, anyanyelvi szinten megtanul angolul, és vállalja, hogy kint fog élni, tehát felveszi az ottani ritmust. Az Ossian azonban egy magyar zenekar, és azt hiszem, ehhez a dologhoz kevés, hogy valaki korrektül lefordítsa a szövegeimet. Szerintem sokkal fontosabb, hogy itthon ezt a bástyát tartsuk a rock frontján." Az új lemez ezúttal is Törökbálinton készült? "Természetesen, és ez remélem még nagyon sokáig így is lesz. 13 nótát rögzítettünk, plusz lett volna egy intró is. Ez el is készült egyébként, ilyen kis latinos, flamencós őrület volt, amire aztán berobban a nóta, de valahogy nem sikerült olyan jól. Vannak olyan intrók, amiket eleinte meghallgatsz, aztán a harmadik hallgatás után már vadul átpörgeted, ha-ha! Akkor inkább ne is legyen, ha nem az igazi." A borító viszont nagyon király lett ezzel a kihajtogatható poszterrel. "Ugye? Ez újból Havancsák Gyula munkája, aki valami őrületesen tehetséges ember. Gyula teljesen nyugati szabvány, olyat csinált, hogy le a kalappal - remélem, ezt még a legelvakultabb ellenlábasaink is elismerik. A tavalyi is jól sikerült, de most még egy lapáttal rátettünk. Az eredeti ötlet az volt, hogy a tavalyi borítón szereplő lány most egy színházteremben ülne, ami meg lenne bolondítva Giger székekkel meg hasonló fantasy őrületekkel. Aztán jött helyette a fénykapu, és menetközben derült ki, hogy egy ilyen nagyszabású, széthajtható posztert kéne csinálni az egészből, aminek a borító csak az 1/9-e. Mondtam Gyulának, hogy mennyire tetszett a Dark City című filmben az űrhajó-város, és ezen addig gondolkodott, míg bejöttek a felhőkarcolók, és végül lépésről lépésre összeállt a borító." Döbbenetes, hogy mekkora fejlődés ment végbe az utóbbi években a borítók terén, főleg a régi idők fehér-alapon-feketével-a-szöveg típusú egyendizájnjához képest, nem? "Nekünk ez szívügyünk. És hozzá kell tennem, hogy ez az egyetlen megnyilvánulási formánk is. Minket nem fognak látni az emberek valami méregdrága milliós klipben éjjel-nappal a Viván, úgyhogy kutya kötelességünk a lehető legszebb, legjobb hangzóprodukciót, CD-t, kazettát letenni az asztalra, aztán bízni a még meglévő lehetőségekben, és a rockereknél bevált szájhagyomány útján terjesztett híresztelésben." A legutóbbi interjú idején a Falanxból importált Erdélyi Krisztián basszer még viszonylag friss tag volt. Hogyan vált be? "Nagyon jól, tökéletesen meg vagyunk elégedve vele. Még akkor ismertük meg, amikor a Gyújtópont turné tavaszi körét a Falanx-szal és az Obstructionnel csináltuk végig. Nyilván megnéztem egy-két alkalommal a programjukat, és hallottam, hogy itt korrekt basszusgitározás történik. Amikor aztán Viktor helyére kellett valaki, egyből ő jutott eszembe." A lemezre tehát 13 nóta került, de gyanítom, jóval több ötletetek volt ennél. A talonban maradt dalok vagy dalvázlatok ilyenkor kukába kerülnek, vagy később még előkerülhetnek? "Előfordulhat, hogy előkerülnek később, de nem biztos. A tavalyi lemezhez például csináltam még egy dalt, ami végül onnan lemaradt. Ennek picit konkrétabb szövege volt, és hangulatilag kicsit kilógott az Árnyékból a fénybe lemezből is. Azóta csiszolgattam zeneileg is, szövegileg is, aztán meglátjuk, hogy a majd kialakuló következő anyagba belefér-e. Ha meg nem, akkor majd saját szórakoztatásra megmarad." Van egyébként kedvenced az új lemezről? "Ez egy nehéz dolog. Gyakran van, hogy egy nóta az ember szívéhez kicsit közelebb áll, és nem az úgymond nagyobb slágerek közül. Ez idén is így volt. Azóta persze már szépen besorakozott a többi dal közé, de amikor csináltuk a lemezt, a Hosszú álom című lassú nóta ilyen volt. Nyilván számított, hogy jött egy profi vonós társaság, akik feljátszották - ez is sokat dobott rajta. Összehasonlíthatatlan az élő vonósok hangja, ezt nem lehet billentyűkkel pótolni. Ez a dal egyébként a halálról szól, és sikerült úgy formába önteni, hogy libabőrös lett Attus is meg én is, amikor már kezdett körvonalazódni a végeredmény." Klip melyik nótára lesz majd? "Két klipet szeretnénk, az egyik már el is készült. A Tél hercegnője című másik lassú dalra csináltunk egy kedves kis történetet. Gondolom, azzal mindenki tisztában van, hogy ha egy ilyen lassabb nótával jövünk ki, az nem jelenti azt, hogy az egész lemez balladagyűjtemény, ha-ha! Ez a lassú nóta ugyan sem szövegileg, sem zeneileg nem lovag metal, de valahogy arra asszociáltam mindig a szövegből, hogy egy szép középkori magyar környezetben kéne forgatni. Aztán találtunk is egy ilyen helyet, valamint egy komplett statisztériát, akik Szent László királyt és udvartartását alakították nagyon aranyosan és profin. A sztori szerint ül Szent László és a maga kis udvartartása, szórakoznak, aztán jönnek hivatásos bajvívók, akik ott küzdenek egymással mondjuk a hercegnő kegyéért, de hát egyik sem tetszik, sem a királynak, sem az udvartartásnak. Aztán bejön Ricsi a gitárszólónál, beküzdi a témát, és ez aztán mindenkinek nagyon tetszik. Az udvarhölgyek mind gitárt ragadnak, és a végén van egy kis headbangelés is, ha-ha! Nagyon hálásak vagyunk egyébként a Satelit televíziónak, amiért lehetőséget adtak a zenekarnak, és minden mögöttes és anyagi jellegű hátsó szándék nélkül segítettek, tehát játszották és játsszák rendszeresen a klipet!" És mi lesz a másik klip sorsa? "A tervek szerint a Fémforrás stáb kint lesz novemberben a PeCsában is, ahol forgatnak majd, és ebből szeretnénk még egy klipet készíteni valamelyik gyorsabb nótára. Ez tehát egy koncertklip lesz, bár nem kizárt, hogy valami történetet hozzápakolunk utólag." Májusban újra megjelent a klasszikus Acélszív album, s a tervek szerint a Félre az útból, a Rock katonái és az Ítéletnap is követi majd. Milyen volt a fogadtatása az újbóli kiadásnak? "Teljesen jó, totális örülés van a Hungarotonnál is. Örülés, nem pedig őrülés, ha-ha! Sínen van a történet, október másodikán jelenik majd meg a Félre az útból. Ennek szintén fel lesz turbózva a hangzása, lesznek rajta bónuszok és multimédia is." A bónuszok ezúttal is a válogatásról kerülnek át? "Sajnos igen, mert nem nagyon készült akkoriban olyan felvétel, ami lemaradt volna. Viszont öröm az ürömben, hogy ezek is ki lesznek pucolva, ami nagyon sokat dob rajtuk. Ha felrakod az Acélszívre felkerült válogatásos nótákat, a masternek köszönhetően iszonyatos dögösen szólnak a '92-es verzióhoz képest. Ráadásul itt lesz egy olyan plusz élmény is, hogy a Valahol messze című instrumentális nóta, ami magán a sorlemezen csak egy kis szösszenet volt, ide is a hosszabbított verzióban kerül fel bónuszként. Nagyon szép szólót játszott fel hozzá annak idején Maróthy Zoli." A borító ezúttal megmarad, vagy itt is új dizájn készül? "Itt is lesz egy leheletnyi változás. Ugyanabból a koncertfotó sorozatból egy másik kép, ami szerintem kimondottan jobb, mint az eredeti. Eleve szemből látszik a zenekar, és sokkal szebbek a színek is. Belül természetesen benne lesz az eredeti borító, és persze sok-sok fotó. Sőt, amennyire tudom, jövőre a Rock katonái is új borítót kap majd, és ha igazán őszinte akarok lenni, ennek nagyon örülök, ha-ha! Az azért gáz volt, ne kerülgessük a forró kását! Nem akarok feleslegesen ígérgetni, de az Ítéletnap elképzelhető, hogy az eredeti borítóval jön majd ki." És mikor lesz a már említett lemezbemutató buli? "A pesti lemezbemutató a PeCsában lesz november 2-án, ez lesz az Ossianosok Első Nemzetközi Találkozója. Az előzenekar a győri Cothurnus és a marosvásárhelyi Defender. Szeretném ezt az elnevezést a jövőben is megtartani, és évente megcsinálni egy hasonló nagy bulit. Maga az ötlet onnan jött, hogy nemrég ismét jártunk Erdélyben, és a kolozsvári buli valami őrület volt! Több alkalommal voltunk már kint, a Wellingtonnal is annak idején, meg az Ossiannal is, és úgy éreztem, hogy ez így korrekt, hiszen ez a nemzet nem 10, hanem 14-15 millió magyarból áll. Visszatérve a PeCsa bulihoz, már szépen kezdenek összeállni a technikai részletek. Szeretném, ha még látványosabb lenne, mint a tavalyi buli. Vannak is új ötleteim, amiket most előhoztam, világításban és egyéb dolgokban. Már beszéltem a pirotechnikussal is. Hat vagy nyolc új dal is kerül a programba, épp mostanában kezdünk próbálni, hogy koncertképessé tegyük a dalokat. Még a Félre az útból-ról is előveszünk egy-két dalt!" Ennek örülök, mert úgy érzem, azt a lemezt mostanáig kicsit elhanyagoltátok. "Hát, igen. Az olyan túl technikás lemezre sikeredett, nagyon sok témaváltás van a nóták jelentős részében. Ott van például a Mérgeskígyó című dal, ahol szinte négynegyedenként valamifajta tempóváltás történik, és ez nem az az igazi koncertfeeling. Nem éreztem, hogy ezek koncertre készült dalok lennének. Az Acélszív dalok annak idején úgy kerültek lemezre, hogy előtte a nóták majd' két év alatt kőkeményen a koncerteken értek össze, és amikor a második lemezt csináltuk, talán kicsit még rutintalanok voltunk. Úristen, két-három hónapon belül itt az új lemezfelvétel ideje, és akkor gyorsan nekiálltunk próbálni, és persze igyekeztünk technikásra csinálni a dolgot. Viszont nem volt ideje a daloknak a koncerteken csiszolódni. Tök jó élvezetes kis nóták vannak rajta, csak inkább lemezen hallgatható lett a végeredmény." Lesznek ezúttal is vendégek a PeCsában? "Nem tudom, megmondom őszintén. Tavaly is annyira a végén ugrott be ez a vendég dolog, hogy szegény Kalapács Józsi nem is került fel a plakátokra. Persze ennek ellenére nagyon örültek neki az emberek. Bármi lehetséges..." November másodikáig már nem is játszotok sehol, ugye? "Nem. Épp a napokban volt az utolsó koncert Kunszentmiklóson. A PeCsa-buli után is csak tavasszal játszunk majd, de akkor egy nagyon komoly, feszített turnénk lesz. Úgy néz ki, hogy februártól június elejéig úton leszünk, szeretnénk minél több helyre eljutni." Nem fáradtál még bele a sok utazgatásba? "Őszintén szólva, a dolog ezen részét igen kevéssé élvezem. Az utazás és a kisebb-nagyobb kényelmetlenségek a nem pozitív oldalai a koncertezésnek. Persze, a bulik kárpótolják az embert. Ez most ilyen hülye sablondumának hangzik, de tényleg így van. Azt a hihetetlen őrületet, amit a Fémzene és a Gyújtópontban idején csináltunk, nem szeretném visszahozni. Tavasszal, ősszel, nyáron, télen folyamatosan koncerteztünk. Volt nem is egyszer, hogy egy nap két bulit is csináltunk. Sosem felejtem el, hogy az egyik koncert Szlovákiában volt, és még ugyanaznap este Gödöllőn is játszottunk! Olyan is volt, hogy a stúdióból mentünk a koncertre, onnan meg vissza a stúdióba." A csendesebb, pihenős időszakban mivel telnek a napjaid? "Hát, dolgozom a zenekar kevésbé látványos ügyein. Ha van esetleg egy interjú a város másik végén, az azért a fél napját elveszi az embernek, vagy akár egy 20 állomásos tavaszi turné leszervezése sem egyszerű feladat. Főleg úgy, hogy minden rendben legyen. Annak bizony neki kell ülni. Persze, van egy-két hobbim is, nagyon szeretek olvasni, érdekel például a történelem, amibe mostanában nagyon beleástam magam. Hála istennek most már korrekt tényfeltáró írások jelennek meg a II. világháborúval kapcsolatban is. Ebben a boldogult negyven évemben eddig csak egy rakás hazugságot volt szerencsém hivatalosan olvasni. Attól a sok hazudozástól, amit a szovjet, és a csatlós kommunista magyar történetírás terjesztett, nekem felfordul a gyomrom. Na, aztán filmezgetek is néha, meg rengeteg zenét hallgatok, gyűjtöm a zenét. Az is heti egy alkalom, hogy megyek CD-t vadászni." Alig pár napja mesélted, hogy begyűjtötted az új Dio lemezt. Azóta van már valami új szerzemény? "Ha-ha! Igen, kérlek szépen, azóta megvettem egy Cook Robin nevezetű formáció két lemezét a nyolcvanas évek közepéről. Ilyen soft-rock muzsikát játszottak. Mindig lehet valami jót találni, ráadásul ezeket a zenéket az emberek nem is annyira tolerálják, így aztán viszonylag olcsón meg is lehet szerezni őket. Úgyhogy örülök, hogy nem vagyok Zámbó Jimmy vagy Lagzi Lajcsi rajongó, mert akkor csak jóval drágábban tudnám a gyűjteményt bővíteni, ha-ha!" Azt szokták mondani, hogy ha valaki sok zenét hallgat, ezek hatnak is, tehát visszatükröződhetnek a saját zenéjében. "Azt akarod kérdezni, hogy lopok-e? Ha-ha! Szerintem nem, azt hiszem. Annak nagyon örülök, hogy a mai napig sem szakmai füllel hallgatom a muzsikát, nem a szakmai dolgokra koncentrálok. Ha odafigyelek, azért hallom persze, mert hát csak kialakult az a fajta hallásom, hogy itt mittudomén egy szűkítettet játszik a gitáros. De ez is csak úgy hátulról, mellékesen megy, tudod? Annyiban segít a muzsika, hogy ha hallok valami érdekes zenei megoldást, akkor elkezdek gondolkodni, hogy ezt hogyan tudnám áthangszerelni, és esetleg beleilleszteni az Ossian muzsikájába."